Őszi- és kajszibarack termesztése az Alpokalján

Köztudott, hogy a hideg kötött talajok a fenti gyümölcsök termesztésére nem igazán alkalmasak. A kajszibarack fákat a gutaütés, az őszibarackfákat az idő előtti kipusztulás fenyegeti. De mit tegyen az, aki – mint pl. én – itt él, és pont ezek a gyümölcsök (és ezeknek párlatai...) a kedvencei? Hát persze, hogy ültessen, még akkor is, ha ennek mindig is lesznek kockázatai!

Sokan azt hiszik, hogy ezeknek a fáknak a mész hiánya miatt nem kedvező a talaj. Ez így nem igaz, különben is, a 80-90 cm alatti réteg általában tele van mészborsókkal. Amit leginkább hiányolnak ezek a fák, az a talaj levegője. Nem véletlen, hogy leginkább az Alföld tápanyagban gazdag laza talajain vagy a Budai-hegység murvás lejtőin díszlenek leginkább. Az alanyfajta megválasztásának is megvannak a maga kockázatai: Őszibaracknál a keserűmandula a meszet hiányolja, továbbá fagyérzékeny. A vadőszibarack alany viszont nagyon mész-érzékeny és levegőigényes. Személyes tapasztalataim alapján őszibaracknál mégis az utóbbira, kajszibaracknál a vadkajszira tenném le a voksot.

Ami pedig a levegőztetést illeti, azt a következőképpen oldottam meg: Ültetés előtt ástam egy 120 x 120 cm alapterületű 70 –80 cm mély gödröt. Ennek az aljára pakoltam egy vödörnyi szerves trágyát, és szélcsendes időben kb. 1 kg habosított polisztirol gyöngyöt. (Építőanyag kereskedésekben lehet kapni.) Vigyázz, ennek térfogata 83 liter (~12 kg/m3)! A gödörbe nagyon óvatosan visszaszórom először a felszíni-, később a gödöralja földet. Ha kellő óvatosak vagyunk, a polisztirol gyöngy nem száll el a következő faluig, de szép egyenletesen feljön a gödör felső harmadáig.

Az így előkészített helyre ültetem az oltványomat. A polisztirol potenciális levegőakkumlátorként üzemel a talajban, évtizedekig nem bomlik le. Fáim virulnak fiatalkori jégverés, időnkénti tafrinás fertőzések ellenére is.

Ültettem már barackfát perforált dréncső lehelyezésével is, 10 éves fám - egyelőre! - él és virul.

Rendkívül fontosnak tartom – még ha ez az alábbi képen nem is látszik! – a fa környékének rendszeres GYOMTALANÍTÁSÁT! Ezt nem kemikáliákkal oldom meg, hanem rendszeres ROTÁLÁSSAL, és – ha már puskapor-száraz, kőkemény a föld –, MOTOROS FŰKASZÁVAL szinte borotválom a talajfelszínt, kb. 1 – 1,5 m sugarú körben.

15 éves termő őszibarackfám

Itt kell szólnom a kajszibarackfák gutaütéséről:

Ez főleg mifelénk igen gyakori súlyos betegség, de kajszin kívül bármilyen csonthéjast megtámadhat. Több baktérium együttes jelenléte okozza. A beteg fák levelei egyik napról a másikra leperzselődnek, elszáradnak, ezáltal az ágrész, vagy akár a fa teljes elhalását okozhatják. A kórokozók késő ősztől március végéig sebzéseken - leginkább fagy okozta sérüléseken! - keresztül fertőzik a fákat. Ezért TILOS ilyenkor csonthéjasok metszése! A téli réztartalmú lemosó permetezés ellenben csökkenti a fakérgen áttelelő baktériumok számát!

Bizarr látvány lehet téli hónapokban a bemeszelt törzsű fák látványa, de igen hasznos megoldás a fagysérülések ellen. No nem azért, mert hőszigetel, hanem azért, mert visszaveri a napsugarakat, amelyek felmelegítenék az amúgy sötét törzsű fákat. A sérülés pedig napsütötte rész és az árnyékos oldal között létrejövő hőmérséklet különbség miatt keletkezne.