Néhány keresetlen szó a komposztáló gépről – szervesanyag visszapótlás ürügyén

A mai világunkban rendkívüli jelentősége van a talajerő utánpótlásnak, ezen belül a szervesanyag visszapótlásnak. Faluhelyen is szembetűnő az egyre csökkenő állatállomány. Elnézést a kis poénkodásért:

Szervesanyag drága kincs,
nemhogy trágya, lószar sincs!

Akár egy átlagos kertben is hatalmas szervesanyag mennyiség szabadul fel metszések után. Ezek elégetése tékozlással és a talaj kizsákmányolásával egyenértékű. Itt szeretnék egy félreértést tisztázni: Szerves trágyával nem a NÖVÉNYT tápláljuk, hanem magát a TALAJT! Szerves tápanyagot termesztett növényeink gyakorlatilag NEM VESZNEK FEL, azt saját maguk állítják elő vízből, széndioxidból a napfény segítségével (Ugye milyen ismerősen hangzik...?) Az a talajnak kell, hogy abból HUMUSZT képezzen. A humusz viszont gondoskodik nekünk a talaj morzsalékos szerkezetéről, hőmérsékletéről, a víz és az ásványi sók raktározásáról, felvehetőségéről.

"Add vissza a földnek, amit tőle kaptál!" Igen ám, de hogyan? Hát semmiképpen se úgy, mint az ókori kínaiak (Az állati, és főleg az emberi salakanyagot nagy becsben tartották...). Ha a feleslegegessé vált növényi maradványokat felaprítva visszajuttatjuk, már az is eredmény. Erre a célra alkalmasak a komposztáló gépek. A kereskedelem a gazdag választék ellenére sem kényeztet el minket. Késes darálóval Dunát lehetne rekeszteni. Igen ám, de ennek felhasználási lehetőségei erősen korlátozottak! Aki hár használt ilyen masinát, nyugodtan elnavigálhat erről a szakaszról, újat nem mondok neki. Aki viszont gondolkodik, hogy kemény tízezreket áldozzon rá, kérem, fontolja meg:

Ez a gép kiválóan alkalmas viszonylag hosszabb és vastagabb ágak feldarabolására. Akinek tehát szőleje, málnája szedre van, tiszta lelkiismerettel ajánlom, hogy vegye meg: nem fogja megbánni! A gyártók előszeretettel hirdetik, hogy termékük mekkora maximális ágvastagsággal dolgozik. Ez viszont a lényeget messze elkerüli: Az igazi gond azokkal a nyesedékekkel van, amelyek ágai vékonyak, rövidek. Jó példa erre az alma és az őszibarack. A kések ki nem állhatják az ilyen vékony, lágyszárú csetmeteket. Vágás helyett csak kenik, hámozzák őket, mi meg nem győzzük tisztítani mind a késeket (ami ráadásul elég veszélyes!), mind a vágótárcsát. Külön gyötrelem, hogy a metszés során az ember rendszerint nem az egyenes vesszőt vág, hanem van rajta 33 elágazás és vagy két tucat görbület. Ezeket beleagyusztálni a gépbe külön tudomány.

Nem említettem a beteg, rovarkárosított növényi részeket. Biztos, ami biztos, azokat legjobb elégetni. Aki ilyen gépet használ, az a műanyag borítású vékony huzalos kötöző anyagokat felejtse el! A roppant érzékeny élezést pillanatok alatt tönkreteszi, ha a vesszővel véletlenül a kések közé kerül.

Azok amúgy sem az örökkévalóság számára vannak kitalálva. Hiába van élük a másik oldalukon, 2-3 évenként ajánlatos élezni őket, lehetőleg szakember (műköszörűs) által. Az pedig nem terem minden településen, és nem szabad csodálkozni, ha igen csak megkéri az árát. Én sem tudom műköszörűs által éleztetni: Van viszont Szombathelyen egy lelkiismeretes köszörűs mester, 2 évenként hozzá viszem a késeket.

Létezik ugyan egy profi megoldás, a kalapácsos ágaprító. No, ennek a gyomra aztán cseppet sem kényes: (szinte) mindent zabál, mindent aprít. Két probléma azért ezzel is van:
– Egyik az, hogy kiskert-tulajdonos képtelen kihasználni a teljesítményét (talán társulásban),
– Másik pedig az ára...

Nem éppen újszerű komposztáló gépem
Leharcolt késtárcsa
Késtárcsa hideg zsíroldóval letisztítva
Caravaggi BIO 50 kalapácsos ágaprító gép