A metszés alapelvei – kezdők számára

Lassan tíz éve villogok itt a világhálón. Legnagyobb meglepetésemre az agrotechnikai oldalaim a leglátogatottabbak, ezen belül az, ami az őszibarack metszésével foglalkozik. MEGKÖSZÖNÖM AZ OLDALAM IRÁNTI BIZALMAT! Egy statisztikai oldal (slimstat) segítségével azt is nyomon tudom követni, hogy látogatóim más fák metszése után is érdeklődtek.
Ezen felbuzdulva igyekszem igen röviden ismertetni a metszés általános szabályait főleg úgy, hogy azt a laikusok is megértsék. (Haladóknak feltétlenül a szakkönyveket, és a témában profi személyes ismerősök tanácsát ajánlom!)

Mindjárt az elején tisztázzuk: Miért is kell metszeni?

1. Első és legfontosabb: A termőegyensúly fenntartása! Mit is jelentsen ez? A fáknak – épp úgy, mint más élőlénynek – vannak különböző élettani fázisai. Célunk a termőkor meghosszabbítása, a termés kiegyensúlyozott mennyiségének és jó minőségének biztosítása. Minél kevesebb gyümölcs fejlődik egy fán/szőlőtőkén, az annál nagyobb és ízletesebb lesz. És ez persze fordítva is igaz…

2. A koronaforma kialakítása, alakjának fenntartása. A koronaformák kialakításáról nem áll módomban részletesen írni. Ezt rábízom nálamnál bölcsebb szakemberekre.

Alakjának fenntartásáról röviden:
A fa fiatal korában lehet engedni, hogy a korona mihamarabb megközelítse optimális nagyságát. Ezt gyengébb metszéssel (erről később) érjük el. Később viszont a metszés segítségével érjük el, hogy a fa ne hatalmasodjon el a kertben, és permetezéséhez, szüreteléshez ne kelljen a tűzoltóság emelőkosarát igénybe venni.

3. Okos ritkítással (ágak, ágcsoportok tőből való levágásával) szellőssé tesszük a koronát. Ezáltal csökkentjük többféle betegség kialakulásának esélyét, valamint elősegítjük a napfénnyel való beborítását. Ez a gyümölcs érésére, színeződésére kedvezően hat.

4. Az elhalt, beteg, kártevők telepeit tartalmazó növényi részek eltávolítása alapvető feltétel fáink egészségének megőrzéséhez!

Ha valamelyik gyümölcsfán (nem díszfán, és nem is cseresznye- vagy diófán!) madár rak fészket, az nem nagy elismerés a fa gazdája számára! Ellenlépésként nem a fészket kell leverni, hanem a kertésznek kell némi önkritikát gyakorolnia…

Hogy is kezdjünk hozzá?

1. Mindenek előtt az eszközök helyes kiválasztásával:

Szükségünk lesz egy (inkább több…) metszőollóra, fűrészre, sebkezelő anyagra.
A jó metszőolló egyenes, roncsolatlan metszési felületet ád használat közben. Minden erőlködés nélkül képes 20 – 25 mm átmérőjű ágakat is elvágni. Tengelye kilazulás ellen fogazott- vagy kontraanyával biztosított. Két típusa van a kétélű, és a rávágó. Távol álljon tőlem tippeket adni márkákat, típusokat illetően. Aki többfélét kipróbál, rájön: egész más dolog egy rideg, egyenes acélmarkolattal órákig szenvedni, mint egy ergonómikusan (kényelmes tartásnak, hatékony munkavégzésnek alárendelt) meghajlított műanyag bevonatú kézi-készüléknek a használata. És a penge anyagáról, kiképzéséről nem is beszéltem...
Figyelem, ezzel talán segíthetek!

Mellévágó (kétélű)
Rávágó
metszőollók

Fűrészből, ágvágóból is elég nagy a kínálat. Ágvágó használatától korábban idegenkedtem, mivel ez kétkezes szerszám. Létra tetején, fa koronájában egyensúlyozva használata bizony nem egy életbiztosítás! Csakhogy: Teleszkópos nyele segítségével a legtöbb közepes méretű (4 m magasságú) fa vastagabb (30 - 35 mm) ágtövét a földről is el tudom érni mindenféle akrobatikus mozdulat nélkül. Aki teheti - és pénztárcája megengedi - annak a racsnis változatát ajánlom, mivel jóval vastagabb ágakat is mindenféle erőlködés nélkül le tud nyisszantani. (Igaz, erre ritkábban van szükség.)

Vastagabb ágak eltávolítására számomra megfelel az iduna fogazású egyszerű keretes fűrész. Munka közben sokkal stabilabbnak tartom, mint az ágfűrészt. Vágáslapja is simább az előzőnél, ami növényegészségügyi szempontból igen fontos.

Feltétlenül használok valamilyen sebkezelő anyagot (Fadoktor, Fagél, Fabalzsam) is, de jobb híján a forgalmazott Bordói lé higítatlan szuszpenziója is megteszi. Természetesen nem minden metszett sebet kezelek le! De a vastagabb vesszők-ágak metszlapjait (főleg a csonthéjasoknál) feltétlenül lekenem, kölönös gondot fordítva a metszlapok széleire! Ha eltérek a metszés optimális idejétől, szintén előszeretettel alkalmazom.

Teleszkópos ágvágó kihúzott szárakkal
Keretes fűrész (Jól látható az iduna önélező fogazás)
Fasebkezelő anyagok

 

2. A metszési idő optimális megválasztása:

Már NYÁR VÉGÉTŐL az őszibarackot, ŐSSZEL a ribiszkét, egrest, tüske nélküli szedret metsszük. A diót – ha nagyon muszáj – csakis ősz elején!
TÉLEN fagymentes időben elméletileg a szőlőt, bizonyos fákat lehet metszeni. Akinek nem túl nagy a kertje, személy szerint azokat erről az akcióról lebeszélném. Kivéve azokat a mindenre elszánt harcosokat, akiket nem zavarnak a fák síkos ágai, vagy a semmi perc alatt cipőre, gumicsizmára kerülő több kilónyi sár!
KORA TAVASSZAL először a szőlőnek állok neki. Óvatos duhaj vagyok: Türelemmel megvárom, amíg a föld fölszárad, és a sárdagasztás veszélye nélkül is rá lehet menni. Ez talajtani szempontból is erényes cselekedet...! Következnek az almástermésűek, az alma, a körte és a birs.
A CSONTHÉJASOK METSZÉSIDEJÉNEK megválasztása a legproblematikusabb: Rügyfakadás után, de leginkább az ún. pirosbimbós állapot közelében szoktam őket metszeni. Ez kajszi- és őszibarack esetében viszonylag korán (márc. hó vége), cseresznye, meggy esetén a jóval későbben van.

3. Most már tényleg: következzenek az alapelvek!

Amiket a szellősségről, a betegségek megelőzéséről írtam, azok itt is helytállóak.

Metszés és hajtásnövekedés elve

Tudomásul kell vennünk: Minél erősebben metszünk vissza egy hajtást, annál erősebb lesz rajta a megmaradt rügyekből a hajtásfejlődés, és ennek fordítottja is igaz!
Ez alapján ismerünk:

Csúcsdominancia elve

Ehhez érdemes megtekintenünk a következő vázlatot. Előre bocsátom, aki már valóságban is látott hasonló termőágakat, annak tapasztalatai nem mindig a képpel azonosak! Valószínűleg kevés növény tanulmányozhatta ezt az ábrát…

Csúcsdominancia elve Metszés és hajtásnövekedés elve

Forrás: Czáka Sarolta – Valló László: A metszés ábécéje

Lényeg a lényeg: Minél közelebb áll egy hajtás a függőlegeshez, annál inkább a csúcshoz közeli rügyek hajtanak ki erősebben. Minél közelebb a vízszinteshez, annál inkább a tőhöz közeliek. (Kényszerű gyakorlati tapasztalatom: csinálhatok a hajtással akármit, többnyire a hajtásvégi rügyek a legerősebb fejlődésűek…)

Termőre metszés

Sok helyen találkozni ezzel a kifejezéssel. Tisztázzuk, mit is jelent ez! A hajtórügyek és a termőrügyek arányának metszés által való tudatos szabályozását.
– Mi az a TERMŐRÜGY? Az hajtáskezdemény, amelyből a virág (a későbbi gyümölcs) fejlődik. Jól felismerhető zömök alakjáról. Többnyire a másodéves – azaz a tavalyi! – hatás csúcsán.
– Mi az a HAJTÓRÜGY? Az hajtáskezdemény, amelyből a levelek, új hajtások fejlődnek. Ezek a hajtás oldalához simuló keskeny rügyek.
VEGYES RÜGYEK: Ezekből hajtás és (jó esetben) egy vagy több virág is fejlődhet. Erre eklatáns példa a szőlő.
ALVÓ RÜGYEK: Rendszerint csak akkor hajtanak ki, ha a környezetükben levő növényi részeket (legyen ez vessző, gally, ág) sérülés, károsodás (törés, rágás, jégverés, …metszés!) éri. Alvó rügyekre termést alapozni több mint bátorság: vakmerőség!

4. Kezdődjék a munka!

A metszés módjához a következő szempontokat kell figyelembe venni: