„Befőtt” szódavízzel

Határozott jellem vagyok. Mindennek ellen tudok állni, - csak a kísértésnek nem. Főleg, ha kulináris élvezetekről van szó. Különösen kedvelem a friss gyümölcsöket, és - botránkozz meg kedves olvasó! – közvetlen a fáról szedve, mosás nélkül. A téli, különösen a kora tavaszi hónapok gyümölcsínsége meglehetős traumát okoz számomra. Ezt nem enyhítik sem a kényszerérett(len) déli gyümölcsök, sem a befőttek. Leginkább talán a fagyasztott- és a szódavízben eltett gyümölcsök.

Szódavízben? Úgy bizony! Az ily módon eltett "befőtt" teljesen hőkezeletlen, leginkább ez közelíti meg legjobban a nyers gyümölcs ízét. Itt a tartósítást a hermetikus zárás mellett a magas széndioxid-tartalom garantálja. Ilyen eltevésre csak hibátlan, teljesen friss apró csonthéjas (cseresznye, meggy, szilva) alkalmas, de próbálkoztam már felezett, magozott barackkal is. Az erősen átválogatott, megmosott gyümölcsből egy sort csavaros fedelű (kerül, amibe kerül, jobb szeretem a patentosakat!) üveg aljára teszünk. Megszórjuk egy-két evőkanál kristálycukorral. Így rétegezzük tovább gyümölccsel, cukorral, amíg az üveg (ne legyen túl nagy: 0,75 – 1,5 liter!) meg nem telik. A tetejére késhegynyi szalicilt, citromsavat szórunk. Utóbbit helyettesíthetjük 2 db citrompótló tablettával is. Színültig feltöltjük szódavízzel. Óva intek mindenkit, hogy a fedél alá még celofánt is tegyen! Fennáll a veszélye annak, hogy pont a celofán esetleges gyűrődése miatt kaphat levegőt az anyag. A tető viszont használatlan legyen! (Külön szinte már bárhol kapni.) Itt jegyezném meg, hogy az üveg szájának is sérülésmentesnek kell lenni.

Az így elkészített üveget száraz, hűvös helyen tároljuk. Ha eredményes a munkánk (ezzel én se mindig dicsekedhetem…), akkor karácsony, szilveszter tájékán, vagy a legnagyobb téli hófúvások idején nagy öröm lesz romlatlan nyári ízeket újra kóstolgatni.