Örökzöld csemegeuborka

Ha nem is vagyok vegetáriánus, rengeteg gyümölcsöt, zöldségfélét pusztítok el még a téli hónapokban is. Ilyenkor saláták híján savanyúságokat fogyasztok előszeretettel: savanyú káposztát tökmagolajjal, és a címben szereplő savanyú uborkát. Nem mindegy viszont, hogyan készül el.

Kiábrándító számomra január táján az üvegben aszalódott halvány-terepszínű böhömnagy rusnya képződmények látványa. Úgy néznek ott ki, ...– mint egy csokor hervadt lópikula! Más az ízlésem: nagyon szeretem az apró, 1-2 cm-nél nem vastagabb kemény, ropogós sötétzöld gusztusos kis uborkákat.

Hogy aprók lehessenek az üvegben, ehhez nem kell nagy tudomány: aprón kell leszedni, naponta alaposan végignézve az ágyásokat. Ami kicsit nagyobb, azt jó lesz kovászolni. Ami még nagyobb, az mehet salátának, és ami ennél is nagyobb, – az a szomszéd állatainak.

De mitől lesz örökzöld? Naiv városiak máris kiakadhatnak: egy kis rézgálictól, aminek becsületes neve réz-szulfát (CuSO4• 5H2O)! A jól értesültek máris rávághatják: – De hiszen ez növényvédő szer, tehát méreg! –
Ha jól belegondolok, igazuk van. Vissza kell hát kérdeznem: Az alkohol nem méreg? A dohány nikotinfüstje, kátránytartalma nem méreg? De bizony! Bizonyos mértéken felül még a konyhasónak is van halálos dózisa, mégsem rettegünk tőle. Így van ez a rézgáliccal is: egy késhegynyi (1-2,5g) eltevés előtt az üvegbe szórva semmiféle egészségkárosodást nem okoz. A zölden elfogyasztott ropogós savanyúság pedig egész biztosan feledteti félelmünket is.

Egy megjegyzés:
A felöntő lé ne tartalmazzon kálium-metabiszulfitot, azaz borként, mert azzal a rézszulfát oldata reakcióba lép!

Uborkáim közvetlen eltevés után ...és pár héttel utána