Talajerő utánpótlás vakondokkal

Sokan vannak, akik nem szívelik ezeket a talajlakó emlősöket. Ellenérzésük nem alaptalan, hiszen előfordul, hogy kitúrják a palántákat, elcsúfítják a veteményest.

Nekem nincsenek averzióim velük szemben, sőt, nagyon szívesen látott vendégeim kiváltképp a szőlőben, gyümölcsösben. No nem azért, mert aranyos, kedves állatok, még csak azért sem, mert köztudottan sok káros rovart elpusztítanak. Szimpátiám gyakorlati indíttatású: Műtrágyázok velük!

Vakond

Ehhez a következőket kell tudni:
– Ezeknek a kultúráknak – leginkább a szőlőnek – a mélyebben elhelyezkedő gyökerei veszik fel a vízben oldott tápanyagokat ionok formájában. (Ha nem azok, hanem pl. harmatgyökerek, az aszályos évjáratban nagy szívás!)
– A foszfor és a kálium viszont nehezen mozog a talajban. Ha azt akarom, hogy a gyökerek közelébe kerüljön, le kell forgatnom. Nem véletlenül találták ki a telepítés előtti alaptrágyázást!

Nos, ezek a kis állatok ebben partnerek – persze nem önszántukból! Ősszel a vegetációs időszak befejeződése után előszeretettel keresem fel a friss vakondtúrásokat. A lyukakat szabaddá teszem, és azokba szórok bele (N)PK összetett műtrágyából úgy 0,5 liternyit. Collos tömlőből engedek rá a kutamból vizet, ami elég messzire (és elég mélyre!) eljuttatja a tápanyagot.

Felvetődhet a kérdés: Mi történik az állatokkal? Hát, eddig még nem tiltakoztak! Mivel viszont az öntözés után újabb és újabb túrások jelentkeztek, feltételezem, nem szagolták felülről az ibolyát. Szaporodásuk pedig a tavasszal van, tehát az utódokat sem veszélyeztethetem.