Kezdőlap

Önéletrajz

Műelemzési segédlet

Fényképek

Répcementi Férfikar

Vassurányi Dalkör

Lemezeim,
VIDEOKLIPJEIM

Kertészeti praktikáim

Egyéni ételreceptjeim

 

 

ÖN a
388190. látogató!

 

 

Ez itt tényleg a reklám helye:
Szintén saját weblapom
egyik barátom üzletéről

Önéletrajz


Keszthely és Veszprém környékén csak Paga(nini) névre hallgatok, de a becsületes nevem Szijj Ferenc. Foglalkozásomat nehéz volna definiálni: amolyan nőgyógyász és kazánkovács, koszorú- és lókötő. Voltam ugrómókus (aki a fák helyett a szántóföldeken ugrál…), műv.ház igazgató, népművelő, tanár, családgondozó, munkás és munkanélküli.

1955 karácsony szent este előtti napon születtem. Székesfehérváron éltem le nem éppen szokványos gyerekkoromat. Az általános iskolában harmadikban írásból, hetedikben irodalomból akartak megbuktatni. Ezért és hasonlók miatt nyolcadikban, amikor megnyertem az iskolai kémia versenyt, majd helyezett lettem a városin, tanáraim többsége meg volt győződve róla, hogy …itt valami végzetes félreértés történhetett!

A mezőgazdaság fortélyait a helyi szakközépiskolában sajátítottam el. Ma nem túl népszerű ez a műintézmény, ennek ellenére büszke vagyok rá, hogy ott végeztem: Megtanítottak minket dolgozni! Megtanítottak minket a kétkezi munka becsületére! Emellett rengeteg gyakorlatias dolgot is elsajátíthattunk. Három tanárom is volt, akikre felnéztünk, és nekem személyes példaképeimmé váltak. Osztályfőnökömnek első napon az intőmet, később a magyar és a történelem tárgyak iránti végtelen rajongásomat köszönhettem.

Érettségi után egy évvel a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem növényvédő üzemmérnöki szakára nyertem felvételt. Itt ismerkedtem meg a „Guzsaj” népzenei együttessel, és munkájával, az eredeti magyar népzene megszólaltatásával. Tanulmányaim befejeztével két év gazdászkodás után rá kellett jönnöm: Ahhoz hogy kiélhessem zenei – néprajzi üzelmeimet, hivatást kell váltanom. Különféle kényszerpályák hatása alatt ezt többször is megtettem. Közben megszereztem további három diplomát.

1982-től átkerültem a Zalai Táncegyütteshez, ami hatalmas kihívást és törést jelentett életemben: nagy árat fizettem azért, hogy egy jó zenekart összehozzak, és hogy az autentikus stílus valamennyire gyökeret verjen egy akkor még merőben tematikus irányzatú közegben.

1986-ban végzetes baleset ért: megnősültem. Ennek következtében búcsút kellett vennem szép Zalától, de ami a legfájóbb: nem sokkal később a hangszeres népzenétől. Ez volt életem második nagy törése... Vas megyében, Salköveskúton telepedtünk le, ahol legalább hatalmas kertben garázdálkodhatom. A több mint harminc év alatt (1986. július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján esküdtünk!) összehoztunk: egy családi- és egy kisebb lakóházat, két gyereket és két tankönyvet. Frigyünk legújabb gyümölcse is bizony már erősen túlkoros: egy svájci frank alapú jelzálog-kölcsön, ami fittyet hányva a devizahitelesek megmentésének, azért évről évre növekszik...

Házasságon kívül két kórusom és három szólólemezem látta meg a napvilágot. Harmadik nagylemezem csupán abban hasonlít az előző kettőhöz, hogy kereskedelmi forgalomban az sem jelenik meg… Az első kórusom 2012-ben ajándékozott meg a második nagylemezével! Hírbe hoztak a Keszthelyi gazdász énekeskönyv születésével kapcsolatban is. Kár tagadnom, nem alaptalanul. Volt tanárom (Prof. Dr Szabó István) és régi barátom, zenésztársam (Dr Burucs Zoltán) rántottak bele a könyv munkálataiba.

Az 1989 utáni új idők új szellentései engem is megcsaptak: kétszer is munkanélkülivé váltam, mivel „öreg vagyok és túlképzett”. Tanulmányaimra 48 évesen szerzett szakmunkás-bizonyítványommal tettem fel a koronát: Olyan végzettséget szereztem (személy- és vagyonőr), amellyel el is tudtam helyezkedni, mégpedig annak az egyetemnek (akkor még főiskola...) kollégiumaiban (persze a legkisebb minimálbérért...), ahol az utóbbi három diplomát megszereztem. Itt bulizós éjszakákon a frontérzékeny egyedek hiperaktivitását kezelve szinte kollégiumi állatgondozónak éreztem magam. Csaknem tíz év elteltével kiebrudaltak innen. Mentségemre legyen mondva, nemcsak engem, az egész céget! A SEK (Savaria Egyetemi Kóceráj) technikai irányítására rátelepedett egy "üzleti alapon működő" kft, és az egy másik őrző-védő csapatot bízott meg, természetesen "szigorúan üzleti alapon"...

Én azt hittem, jól járok: Áthelyezés után egy üzem őrzése lett a feladatom. Igen ám, de egy hónapon belül innen is kirakták cégemet! Hosszas munkáltatói barbatrükk után 10 év után az utcára raktak. Három hónapi munkanélküliség (divatos szóval: álláskeresés!) után 58 éves fejjel sikerült újra állást kapnom. Jó állást, majd jó másfél hónapra rá fizetést is.

Hogy mégsem legyen maradéktalan az örömöm, három évre rá ezt az intézményt is meszüntette a közszféra átalakítása. Ez a folyamat még jelenleg is tart: nem tudni, megmarad-e a munkám három(?) évvel az alig várt nyugdíjazás előtt...

Amúgy meg hála országunk unortodox gazdaságpolitikájának, családommal napról napra változatosabb, és izgalmasabb eseményeknek nézünk elébe. Optimizmusom mindazonáltal töretlen: Biztos vagyok benne, hogy holnap is lesz időjárás; holnap is lesz anyagi helyzetünk. Szilárd meggyőződésem, hogy halálomig élni fogok.
Úgy legyen! Ámen!

Szijj Ferenc