Tűzelhalás? Nem, hajtáshervasztó darázs!

Május közepén gyakran keresnek meg ijedt kerttulajdonosok, hogy körtefáikat „tűzelhalás pusztítja”. Szemmel láthatóan neheztelnek rám, amikor az együttérzés legcsekélyebb jelét sem veszik észre rajtam. Mindig rákérdezek, hogy almafáikon tapasztalnak-e valami hasonlót. A már sejthető nemleges válasz után megütközéssel veszik tudomásul, hogy bajuszom alól már egy diszkrét mosoly is kikandikál. Rosszallásuk fokozódik, amikor hallják sommás véleményemet: "Nincs nagy baj!" Rendszerint akkor tudom meggyőzni őket, ha ott a helyszínen rámutatok tévedésükre, valamint néhány elfeketült hajtás alatt spirálisan sorakozó fekete pontocskákra.

Tipikus kárkép Itt aztán van minden: kárkép és darázs-szex

 

Tulajdonképpen megértem félelmüket: Ronda és ijesztő látvány viruló körtefákon a számtalan elfeketült, meggörbült hajtás. Csakhogy ez nem tűzelhalás! Okozója sem baktérium, hanem egy kb. 10 mm nagyságú apró rovar. Ez a Hajtáshervasztó darázs (szépen csengő latin neve: Janus compressus). Kártétele abban rejlik, hogy eme darázs nősténye mielőtt egyetlen tojását belehelyezi a hajtásba, azt mérnöki precizitással, spirális vonalban körbeszurkálja. A szúrásnyomok hamar megfeketednek, így könnyen észlelhetők! A fonnyadó, elfeketülő hajtásban kifejlődő sárgás színű lárva augusztusig ott él és zabál. Akkor bebábozódik, és báb alakban ott telel. Következő év május elején kelnek ki, rajzanak a kifejlett darazsak, és rakják le tojásaikat. Évente - hála Istennek! - csupán egy nemzedéke fejlődik.

A tettes (Hajtáshervasztó darázs) felülnézetből ...és a levél fonákán oldalnézetből

Fotók: Szijj F.

 

Védekezés

Gyakran kérdezik: "Mivel lehet ellene permetezni?" A válaszom: Semmivel! Pontosabban: nem érdemes! Egyesek felszívódó szereket (Actara, Basudin 600 EW) javasolnak súlyosabb kártétel esetére. Ezzel csupán az a baj, hogy ezek is csak a fiatal lárvák ellen hatásosak, amikor kárképet úgyszólván még nem is látunk. Szexferomonos rovarcsapdája - ami az előrejelzést segíti - pedig kötve hiszem, hogy olyan sok hobbikertésznek lenne...

Ha mindenképpen védekezni akarunk, nem marad más, mint egy metszőolló, és jókora elszántság. Ez utóbbi a fák tetejét is megcélzó akrobatikus tevékenységünkhöz szükséges... A fertőzött hajtást legjobb, ha tőből eltávolítjuk, majd elégetjük. (Mivel zöld növényi részt is tartalmaz, ez utóbbi sem egy egyszerű művelet...)

Mit csinálok én? Szinte semmit! Már megszoktam őket, megtanultam együtt élni velük. Ha már nagyon zavaró látványt nyújtanak, hát én is a metszőollót használom. De arra már nem vagyok hajlandó, hogy eltávolításuk érdekében egy létra legtetején balanszírozzak! Nem fognak azok onnan elszaladni! Jön a következő év és annak tavaszi metszése. Ekkor is nagyon jól látni a fertőzött csonkokat. Sok mással együtt azokat is levágom. Azokat az apró gallyakat, amelyeket nem érdemes ledarálni (komposzt-, mulcskészítés céljából), és már kellően szárazak, még áprilisban - tehát az imágók kikelése előtt - elégetem. Ezzel egyszerűen és hatásosan megoldom a családtervezésüket is.