"Tépni, vagy nem tépni… "

Szőlész körökben állandó vitatéma a tőkék nyári ápolása, úgymint a hónaljazás és a csonkázás.
Van, aki arra esküszik, ha tavasszal erős hajtásválogatást végzett, – a fajták többségénél – felesleges és káros egyéb zöldmunka.
Érveik:

• Munkaigényes, pénzbe kerül.
• A zöldtömeg asszimilátákat juttat a fürtöknek.
• Az árnyékolás nem csökkenti lényegesen a termés cukortartalmát.
• A sebzés lehetőséget nyújt kórokozók behatolásának.
• Egy esetleges jégverés kevesebb (?) kárt okoz a fürtökben.

Az ellentábor azt mondja:

• A zöldtömeg a tőkétől (kezdetben) tápanyagot von el.
• Szellős tőkék esetén jóval kisebb a fertőzésveszély.
• A napsütötte fürtök egészségesebben, szebben fejlődnek, zamatosabbá érnek.

Néhány éves tapasztalatom alapján kissé más a véleményem. Nem a tökéletes igazság, de talán megfontolandó, és egyfajta átmeneti megoldás:

• Abban a (kb. fél méteres) sávban, ahol a fürtök elhelyezkednek, tőből tépem (pontosabban: kipöccintem!) a hónaljakat. Ennek a munkának elkezdését nem kapkodom el: A régi öregek úgy gondolják, hogy Péter - Pál napja (június 29.) után már kevesebb a jégeső valószínűsége. No ezt azért én nem várom meg, szent Iván napját (június 24.) tartanám reálisabbnak: A virágzásnak vége, innentől fogva a fürtök fokozottan igénylik a napfényt, a betegségek elleni védekezést, egyszóval a szellős, világos lombfalat! Ekkor viszont igen gyakran letépkedem a fürtöt takaró primer leveleket is. A felsőbb részen viszont csak azokat a hónaljhajtásokat tépem, vagy metszem, amelyek időhiányom (vagy átmeneti lustaságom) következtében túl nagyra nőttek.
• A hajtásvégeket csak akkor vágom, ha azok erősen lehajlanak a legfelső huzalról. Ez pedig igen gyakori. Akkor is ráhagyok a huzal fölött úgy 40-50 centiméternyit.

Dzsungel vagy sövénykerítés? A kérdés jogos!	Zöldmunkák után: már igazi kultúrnövény!