A lóbab: méltatlanul mellőzött értékes zöldségnövényünk

Kevesen tudják, hogy amit mi közönségesen babnak nevezünk, Amerika felfedezése után került hozzánk – a burgonyával, paprikával, paradicsommal, kukoricával és persze a pulykával együtt. Amit ennél korábbi írások babként emlegetnek, az nem más, mint a Földközi tenger mellékén őshonos, az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak által közkedvelt LÓBAB (Vicia faba)!

A kifejlett növény	Helye a kertemben

A tőle való mostani idegenkedést férfiúi észjárásommal talán a következőkkel tudnám magyarázni:

• Visszatetszést keltő neve azt sugallja, hogy takarmánynövénnyel van dolgunk.
  Ez igaz! Az egyedülálló tápanyagtartalmú, agyondicsért (újabban elátkozott...) szója az állattenyésztésnek is az egyik legelterjedtebb fehérjebázisa, bocs!
• A kifejlett növénynek ijesztő, átható alkaloida szaga van.
  Gondolom, senkinek nem jut eszébe, hogy a manapság oly népszerű burgonyának a föld feletti valódi termését fogyassza…
• A lóbab kifejlett magja (pláne a maghéja!) olyan kemény, hogy bízvást lehetne csúzligolyóként használni.
  És…? A gondos háziasszony a szárazbabot is beáztatja főzés előtt még az előző este! Különben is: leggyakrabban még zölden takarítják be, és a fejtett babhoz hasonlóan fagyasztóládában tárolják…

Jól ismert államférfiúnkkal ellentétben nem kenyerem a Ctrl+C, Ctrl+V. Annál is inkább, mert ahogy én termesztem ezt az érdemes növényt, némileg eltér az okos könyvekben leírtaktól:

Korán, már márciusban kell vetni. Így igaz! Csakhogy én kivárom, míg a meteorológia csapadékot nem jelez. Ez előtt pár nappal vetem

• kellően meglazított talajba
• 8 – 12 cm mélyen
• 75 – 80 cm (és nem kevesebb!) sortávolság mellett
• 20 – 25 cm tőtávra.

A hamar kicsírázott, gyorsan fejlődő növény különösebb gondozást, növényvédelmet nem igényel: alkalmanként tolikapával lesarabolom a gyomok ellen. Mivel a levéltetvek előszeretettel telepednek meg a szárán, levelein, erről a tevékenységüktől a szokásos – és olcsóbb – levéltetű elleni szerek (pl.: Sherpa 100 EC, Karate, Spilan) egyszeri kijuttatásával beszélem le őket. Ezt is csak akkor, ha már nagyon muszáj: ha a levelek kezdenek torzulni, és ezzel a növekedést veszélyeztetik. Virágzáskor ez a művelet szóba se jöhet: A megtermékenyítést végző poszméhek kizárólagos védelmet élveznek!

Hüvelyes lóbab	Fejtett lóbab: hát nem gusztusos?

A betakarítás idejére érdemes odafigyelni:

1. Étkezéshez mindenképpen zöld, de már kitelt állapotban célszerű. Mivel a hüvely ilyenkor vastag, szivacsos állományú, kifejtés nélkül körülményes ennek megállapítása. Megoldás persze van: Ha a hüvely kissé fonnyadt, és a két falrész a háti főér vagy a hasi varrat mentén könnyedén elválik egymástól, a szedése időszerű. Ennek ideje (pl. nálam 2012-ben) június vége – július legeleje. Tisztelettel javasolom: A szedés után még aznap fejtsük ki, és a kifejtett magokat azonnal rakjuk fagyasztóba! Blansírozni tök fölösleges. (Persze a szárazon leszedett mag is fogyasztható, kellő áztatás, főzés után.)
2. Vetőmag céljára is érdemes betakarítani! A kereskedelemben kapható zacskós csomagolás egyrészt drága, másrészt jó, ha két-három főzésre elegendő a belőle termett mennyiség. (Én kb. 100 szem magot vetek évente…) Ennek az ideje egyértelmű: ha a hüvely már száraz, és sötét színű. (Könnyen meg lehet tudni, mikor késtünk a szedéssel: Amikor szétnyílt hüvelyeket látunk és a belőle kirepülő magok nyomát bottal üthetjük…)

A lábon álló üres szárakat fűnyíróval felaprítom, majd kapálógéppel sekélyen bedolgozom. Ezzel is a talaj szerves anyag készletét gazdagítom.

A magfogásra érett növény ('12.07.13.)	Mint vetőmag

Foto: Szijj F.

A betakarított termés többféleképpen elkészíthető: salátának, levesnek, főzeléknek, sőt, pörköltnek! Utóbbit lásd az Egyéni ételreceptjeimnél…